„Lóra magyar!”

 2015. október 02., péntek

„Kultúrájában él egy nemzet” hangzik alapítványunk mottója. S valóban, mit ér egy nemzet, ha tagjai hagyományaikat elvesztve szétszóródnak a világban.

Napjainkban különösen fontos odafigyelnünk a szórványságban élő magyarokra, kapcsolatot építeni és ápolni velük, megőrizni közös hagyományinkat. Táborunkkal ezt a társadalmi szükségletet akartuk kielégíteni, és büszkén mondhatjuk, hogy sikerült is.

A táborban töltött napok alatt rengeteg tudást cseréltünk a Délvidékről (Szabadkáról), Erdélyből (Nagybányáról) és Magyarországról (Magyarcsanádról, Mezőhegyesről és Szegedről) érkezőkkel.

Szállásunk egy hagyományos kazak és mongol jurtákból álló tábor volt, amilyenekben őseink is laktak több ezer évig. A nyitott jurta tetőn át látható csillagok és a lovak nesze már az első estén remekül megteremtette a honfoglalás korabeli hangulatot, melyet a többi program és az ízletes magyar ételek (mint például a szürke marha pörkölt) csak tovább fokozott. (Szállásunkról bővebb információkat az alábbi honlapon találnak: http://www.opusztaszerimenes.hu/hu)

Megismerkedtünk egy ősi magyar lófajtával, melynek neve Akhal Teke, s mely több ezer évig volt hű társa elődeinknek. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt felkeltette érdeklődését ez a fajta, amikor testközelből csodálhattuk a legelőn tartott ménest. Mivel a magyar hagyományokat átszövi a lovas kultúra ezért fontosnak tartottuk, hogy a lovakra helyezzük a hangsúlyt, s örömünkre azok, akik eleinte kicsit tartottak a lovaktól a tábor végére legyőzték félelmeiket. Ebben több program is segített nekik.

A ló simogatás során először egy előadás keretében megtanultuk, hogy kell egy ménesbe mozogni, mire kell figyelni, hogyan kell bánni egy szabadon engedett lóval. Majd ezt a gyakorlatba átültetve, a lovak között is kipróbálhattuk. Ezután kedvünkre simogathattuk a lovakat az egész tábor ideje alatt, amit a gyerekek annyira élveztek, hogy a szabadidő nagy részét ezzel töltötték ki. Volt olyan, aki korábban felkelt, hogy reggeli előtt még jusson ideje rá.

A lovaglás sok mindenkinek volt új, de pozitív élmény. Amíg a táborozók egyik fele lovagolt a másik fele az íjászatot próbálhatta ki egy hagyományos magyar reflexíjjal. Mindkettőt nagyon élveztük, és sokan mondták, hogy a tábor keretein kívül is szeretnének ezekkel foglalkozni.

Még a lovas kocsikázást is kipróbálhattuk a szürke marha gulyás látogatása során. A másfél órás út alatt sok érdekességet tanultunk a fajtáról, és arról hogyan gazdálkodnak vele manapság.

A gyakorlatias programokon kívül előadások segítettek elmélyülni a hagyományainkban. Önkénteseink először Ópusztaszer történetéről tartottak előadást, majd a Feszty körkép keletkezéséről. A hallgatóság nagyon együttműködő volt, így sok tudásra tehettek szert. Ezután az Ópusztaszeri Akhal Teke Ménes ügyvezetője, Cseppentő Regő a már említett lófajta múltjáról és jelenéről beszélt. Mindannyian éreztük előadása hitelességét, hiszen sokat foglalkozott ezzel a különleges fajtával, és örültünk, hogy megosztja velünk ismereteit.

Ottlétünk alatt még egy előadást hallhattunk tőle a lovas rekreációról, és arról, hogy miként fejlődhet jellemünk a lovakkal való foglalkozás során. Az előadás után mi is kipróbálhattuk ezeket a gyakorlatokat, s valóban tapasztaltuk jellemfejlesztő hatásaikat.

1

A lovas programokon kívül próbáltuk másképpen is becsempészni hagyományainkat. A Csillagösvény labirintusban a kijutást a magyar történelemmel kapcsolatos kérdések segítették, a kijutók pedig logikai játékokon kívül magyar népi játékokat is játszhattak.

Az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkot és a Feszty-körképet szintén mindenki élvezte. Ahogy az egyik szabadkai táborozó fogalmazott: „Itt érezhettem igazán, hogy magyar vagyok”. Egy lovas bemutatót is alkalmunk adódott megtekintetni, ahol bemutatták nekünk a lovas íjászatot, a különböző lovas közelharci fegyvereket és a lovas játékokat.

A Szőrmentén fonóban a gyapjú felhasználásáról halottunk előadást egészen a birka szőr levágásától a fonálkészítésig majd a nemezelésről illetve a szövésről. A lépéseket mi is kipróbálhattuk, sőt még körmön fonhattunk vagy makramézhattunk is.

A táborozók összekovácsolását nagyban elősegítette a rajzolás, a különböző kézműves programok és a közös éneklés. Utolsó nap mindenki fájó szívvel búcsúzott egymástól.

Az erdélyi és a vajdasági partnereinkkel remek kapcsolatot sikerült kialakítanunk, így ez a része is sikeres volt a pályázatunknak.

Megegyeztünk , hogy ha alkalmunk adódik rá tovább ápoljuk ezt a kapcsolatot és folytatjuk a hagyomány továbbörökítésével kapcsolatos munkákat nemzetünk fennmaradása érdekében.

Videófelvétel (nagy méret)